Történetem...

Összefoglalni életem rövidke történetét? Hm, születtem Melbourne városában, 19 éve, tehát az 1995-ös év tavaszán, május 30-án és a Kelly nevet kaptam. Szüleim unalmas bankárok, viszont ennek kimondott előnye a szabados életmód. Még fiatalkoromban fogadtak mellém "gyereksintért", ami igazán felesleges volt. Elvoltam én magamban, ha mégis ki vágytam, előfordult, hogy lefizettem a csajt, akit küldtek hozzám. Hát igen, nem fiatalra kell bízni fiatalt... Mindenesetre sikeresen felnőttem. Az egyetlen hátránya annak, hogy egyedül voltam testvérek és beszélgetésre alkalmas szülők nélkül, mindössze annyi volt, hogy állandóan szerelembe estem. Persze, mindnél bőgtem egy-egy sort, aztán mindegyik elmúlt. Rájöttem, hogy nem szerelem volt, csupán szükségem volt valakire, akire unalmas perceimben gondolhatok. Persze a középiskolában már megfordultak utánam, szociálisabb is lettem, mint előtte, illetve viszonylag elfogadható alakot sikerült kialakítanom, megnövesztettem a hajam, és egyre többet foglalkoztam a külsőmmel, persze a normális határokon belül maradva. Találkozgattam fiúkkal, de egyik sem ejtette rabul a szívem. Fiúk.. Igen.. fiúk nem is.. De FÉRFIRŐL még nem esett szó. Szerencsésen belebolondultam az egyik tanáromba. /Tanárfétisem volna? Általánosban is álmodoztam egy tanárról,bár ő nem tanított. De nem is volt komoly./ Őt viszont szerettem. Sőt, még most is szeretem. De mivel egyszer szépen tálalta, hogy bár bír engem, ne próbáljak vele a kelleténél jobban barátkozni, mert tanár és diák között van egy bizonyos határ, amit nem kéne átlépni. Na, akkor összetörtem. Ennek ellenére, igyekeztem talpra állni és nem mutatni mennyire fájt. Ez volt az egyik oka annak, hogy itt, Londonban kötöttem ki. Minél messzebb, annál jobb. Nem fog velem szembejönni a városban. És ami még jobb, hogy itt már teljesen független vagyok. Béreltem egy kényelmes kis lakást, így akkor jövök-megyek, amikor kedvem tartja. (Mintha eddig nem így lett volna) Zsebpénzt persze kapok, de nem ártana munka után nézni. Egy kis ráadás mindig jól jön. Jó ötlet volt hát ez a költözés. Na meg itt kiélhetem a szenvedélyem. Az egyetemen dráma szaknál, valami "szavalás" címszó alatti helyre jelentkeztem, bár még kissé tartok tőle. Nem tudom, mire számíthatok, de ha versekkel foglalkozunk, az rossz nem lehet. Csak remélni tudom, hogy bár nem irodalom, hanem dráma szak, mégis nyílik lehetőségünk saját verseket is színpadra vinni. Ez az utolsó esélyem! Sehol máshol nem találtam ilyet! Szóval az idén csak a tanulásra fogok koncentrálni, semmi szerelem, semmi álmélkodás. Bár a beiratkozáson láttam egy iszonyat helyes pasit, aki biztos nem tanár. Vagyis remélem, azt hiszem... Főleg, hogy letegeztem, amikor útbaigazítást kértem. De nem szólt rá semmit, tehát biztos csak felsőbb éves. Lényeg,a lényeg: Arts egyetem, vigyázz, jövök!!