Történetem...

Türelmetlenül doboltam ujjaimmal a kormányom. Mivel már több mint félórája vesztegelek a kígyózó sorban, aminek jelenleg még az elejét sem látom a biztonsági övemet is kikapcsoltam. Letekertem az ablakot majd az egyik kezemmel megtámasztottam magam. Igen, kibaszottul fáradt vagyok és elegem van már. Na és persze nagyon szeretnék haladni már végre, de nem tudok. De ha ez még mindig nem volna elég úgy nagyjából húsz perce késtem el, a telefonomon nagyjából tíz nem fogadott hívás lehet és megközelítőleg öt üzenet. Nem mintha a közlekedési dugó olyan meglepő volna eben a városban csak egy kicsit bosszantó. Komolyan mondom ha harminc perccel ez előtt feladtam volna, hogy kiszálljak és gyalog menjek tovább kevésbé ingerülten és már egész biztosan a tárgyaló teremben ülnék. Ehelyett viszont a következő nem egész fél percben sikerült csúnyán lefejelnem a kormányt. Pazar. Azt hiszem ez nem csak nekem fájt. Egyik kezemmel a fejemet fogva szálltam ki a kocsiból.
- Oh, hogy bassza meg...! - Szólaltam fel igen csak hangosan csöppet sem finomkodva miután sikerült szemügyre vennem a kocsim hátsó részét. Ez után a másik kocsi volánja következett. De erre már semmi szükség sem volt ugyanis a nő kiszállt. Az igen. Azt a leborult... De most ehhez tényleg muszáj volt belém jönnie? Mert ez fájt. Most már, hogy a kocsimat is láttam még inkább.
- Hülye liba. - Nem szokásom ilyen és efféle szavakkal illetni nőket, de ez most csak úgy jött, méghozzá azt hiszem jogosan. Most sikerült csak igazán szemügyre vennem a kis hölgyet. Más körülmények között azt hiszem már a nyálam is elcsurrant volna. Miért kell ilyen istentelenül dögösnek lennie?
- Mondd angyalom, mi az ami inkább elvakít? A hatalmas szempilláid vagy a légzsák méretű melleid, amire neked úgy nem mellékesen már semmi szükséged sem volna?! - Léptem hozzá közelebb. Igen, meglehet, hogy kissé dühös vagyok. De baszottul fáj a fejem is...
Gondolom nem volt elegendő dús és hosszú pilláit megrebegtetnie, de fel nem foghatom egyes férfiaknak hogy van meszük némely nő kezébe jogosítványt adni. Elképzelésem sincs mit művelhetett... A gázpedálon toporzékolt türelmetlenségében, vagy mi? Mert ami azt illeti simán elképzelhető. Mégsem hiszem, hogy fontosabb dolga lehetett mint kidekorálni a kocsim hátsórészét. Csak azt tudnám mi volt ilyen sietős. Nem, akkor sem érteném meg. A nőket egyszerűen képtelenség megérteni. Nem is érdekel. engem csak az érdekel, hogy miért éppen egyedül csak velem tudta érzékeltetni, hogy neki sietős volna. Talán most akkor szálljon szépen vissza, tegye a kocsik rükvercbe tolasson bele a mögötte álló kocsiba is és meglátjuk, hogy mennyire fogja a sofőr díjazni a kis bravúrját. Ha nő minimum, hogy egymásnak esnek. Talán kikaparják egymás szemét, amiért nem láttak. Én pedig kapok némi ellenszolgáltatást. Viszont ha férfi, na arról inkább ne beszéljünk. Egy férfi sincs túlságosan oda azért ha egy nő csak megközelíti a kocsiját hát még ha közelebbről szemügyre veszi... Talán nem túlzás ha azt állítom, hogy némelyek többre tartják az autójukat mint a barátnőjüket. Ki sem találná melyik kategóriába tartozom. Meg kell hagyni, hogy egy roppant szar napon akadtunk össze.