Az emberek szeretnek kérdezni - hozzájuk tartozik. Én engedem is nekik, hogy kérdezzenek. Kíváncsiak, puhatolóznak, imádják nagy szemekkel azt mondani, hogy miért. Jó őket megbotránkoztatni olyan pitiáner dolgokkal, amik elvesznek a világ gondjai között. Habár nem tudok akkora sokkot okozni, mint Conchita Wurst, az emberek néha rólam sem tudják összerakni a képet. Nézzünk csak egy példát: - Te most szórakozol velem - nevet ki a lány, fogain megcsillan a klubtér táncoló fénye. - Nem! - rázom hevesen a fejem. A lány kétkedve méri végig a felsőm alól kikandikáló tetoválásaimat. Magamról kérdezett, őszintén válaszoltam, nem hiszi el, ergo még egy óráig csövezhetek itt, mire ágyba vihetem. - Tényleg balett táncos vagyok! - Én meg titokban kecske vagyok - vágja rá összevont szemöldökkel. Egészen csinos, a haja barna loknikban tekereg a melle alá, de inkább a teste fogott meg; vékony, mint egy gazella, a melleit valószínűleg a sok push-up tartja a nyakában, viszont attól még kell. - Ugyan Carlie - ciccegek neki. - Én ugyanozhatnék itt, miközben az agyontetovált bőröddel itt szórakozol velem, hogy balettozol - puffog hevesen a lány. - Hányszor mondjam, hogy nem szórakozom? Szeretnél látni egy pas de deux-ot? - vonom fel a szemöldökömet. Az imént említett francia kifejezés a kétszemélyes táncszámot jelenti, ám kétlem, hogy Carlie partnert jelentene ebben. - Szeretnél látni egy pas de behúzokot? - rázza felé veszélyesen az öklét, karkötői csak úgy csilingelnek. - Harcias vagy - jegyzem meg egy féloldalas mosollyal. Jobbnak látom csendben maradni, és nem beszólni azért, mert csak ismételni tud a lány engem, kisebb változtatásokkal. Felmorran. - Mindjárt azt mondod, hogy az neked tetszik? - Talán. - Szóval - lép közelebb, ujjait megfeszítve a mellkasomra simítja - az agyontetovált, fakó szemű srác, aki állítása szerint balettozik most azt talánozza, hogy én tetszem-e neki? Na, Carlie most mondta ki hangosan a gondolatait. Nyelem a szavakat, az értelmet meg kiköpöm. - Ez most nagyon úgy hangzott, mintha valami magazincikket olvastál volna fel - válaszolok fojtott hangon. A lány megmarkolja a felsőmet. - Harciasságot akarsz? - kérdezi, de mielőtt még felelhetnék, belém fojtja a szót. - Vagy igen, vagy nem, nincsen talán. - Az én életemben sosem volt talán - rázom meg rossz fiúsan a fejemet, és megcsókolom. Carlie darlin' azóta már a múlt. Pontosabban már abban a pillanatban múlt volt, amikor beférkőztem a lábai közé. Ő egy volt a számtalan ember közül, akik nem hittek nekem. A külsőről ítélünk. Mindenki. A vakság kivétel, de ők is ítélkeznek valami külső inger alapján. Néhányan a tetoválást és a balettet nem tudják összepárosítani, én pedig nem értem a Nutella plusz kovászos uborka rajongókat. Vagy hogy jobbat mondjak, egyesek nem látják az összefüggést Justin Bieber meg a fiúk között. De a világ az világ, a tökéletesség a levegőben keringő gólyafos, ami remélem ráesik valaki fejére. Mondjuk a tiedre, mocskos kis olvasó!
Bemutatkozás
Hello London! Aidan Growee-nek hívnak, de a barátaimnak csak Dan. 18 éves vagyok és Londonban élek x ideje. Jelenleg Arts School középiskolába járok. A suliban tánc szakos vagyok lassan 4 éve (végzős).
A Családomról még nem is esett szó, ugye? Édesapám: Carson Growee, a vén bika, aki imádja rágni a dohánylevelet és kiköpni a legváratlanabb helyzetekben. Már az ötvenedik körét tapossa, de a dumája még mindig változatlan, külsőre pedig csak a hasa ereszkedett lejjebb egy kicsit. Apám író, és ennek szeszélyében eléggé őrült, kapkodó, valamint imád hirtelen, kelekótya helyzeteket teremteni. Van, hogy napokig nem látom. aztán éjfélkor rám tör, feltesz egy kérdést, és megy tovább. Édesanyám: Winnie Growee, a pufi arcú, nevetőráncos anya, aki nem tud főzni, egy tízessel fiatalabb apámnál, és ha lehet, még kattantabb. Anyámnak egy kis kávézója van London átlagember részében, ahol egész nap tud pörögni, így mire hazaér, nyugodt lesz. A szüleim közül ő botránkozott meg jobban, amikor kiskoromban bejelentettem, hogy balettozni akarok. A bejelentésemtől apám csinált rólam egy meleg balett táncos karaktert egy könyvben - 20 hétig volt fent a könyv a New York Times Besteller listáján. Tetvéreim: Van egy bátyám, Eagan, valamint egy nővérem, Cat. Én vagyok a legkisebb a családban. Cat az ösztövér, öreg, már 34 éves, két ikerfia pedig sikeresen ráncokat varázsolt az arcára. Ő anyámmal ellentétben tud főzni, sőt remekül főz, főleg nekem, amikor meglátogatom. Ha Eagan is ott van, már nem olyan nagy buli, ugyanis a két idősebb állandóan kóstolgatja egymást. Eagan 25 éves, szinte beköltözött a McDonald's-ba, és ehhez passzolóan is néz ki. Most diétán van, szóval csak light Cola-t ihat. Hahaha. Egyéb hozzátartozók: Stannis Growee, a főmufti, a bábok mozgatója, az igazi kan, aki dobpergést érdemel, még ha már egy éve alulról szagolja az ibolyát is. Stan papa társas táncolt fiatal korában. Ő mutatta nekem az első fekete-fehér felvételeket a táncbajnokságokról. Habár sosem balettozott, mindig is irigykedett a balett táncosok légiességére, az ügyességükre, hogy még az otromba férfiak is kecsesek lesznek tőlük... Talán ezért kezdtem bele a balettba, mert ő annyira dicsérte. Ő volt az, akinek még az is elhittem volna, hogy a kasztrálás jó dolog. Háziállatom: Van egy hal a mélyhűtőmben. Az számít?
Még egy balett-táncos? Fiam, neked meg kell ismerned Cillian-t, ő is olyan kis hülye, mint te. De azért jó tudni, hogy te majd nem melegíted itt az éghajlatot akkor sem, ha betáncikálsz a cicanacidban. Mindegy. Egyszer elvihetsz egy sörre azért, megengedem, de csak mert tetszik a pofid. Kivetnivalót nem találtam benne, szóval foglald le a mindened, és irány a játéktér :DD
Kezdőlap 
Szomb. Aug. 30, 2014 12:11 am by 
Tárgy: aidan growee 
