Az a probléma ezzel a mai nappal, hogy borzasztóan unalmasra sikeredett. Én nem tudom miért. Pedig általában mindig fel tudom találni magam valamivel, de most sehogy se akar össze jönni. Még élni sincs kedvem. Pedig aztán, ha valaki, én biztosan tudok élni. Csak ma valahogy nem jön össze. Nagy ügy. Előfordul az ilyesmi még a legjobbakkal is. Meg különben is, még hosszú ez a mai nap. Ki tudja mit hozok ki belőle. Sőt... talán el kéne menjek egyet bulizni. Olyan rég nem tomboltam ki magam úgy igazán. Jó, persze tudom, hogy Aeron nem nagyon szereti ha éjjel egyedül mászkálok, de majd maximum akkor megyek és jövök taxival. Bár tudom, hogy még korai az estémen agyalnom, hiszen egyenlőre a balett terem padlóján heverészek, de jó, hogy eszembe jutott egy ilyen lehetőség is. Hogy miért fekszem a földön? Nem tudom. Már vagy ezerszer is elgyakoroltam a táncomat, és pihenőt tarok. És ezt a padlón, mert ott esik jól. Egy fekete, rám feszülő, kényelmes nadrág van rajtam és egy fehér pántos blúz. Összekenem? És aztán? Szerencsére otthon van mosógépünk, tehát nem kell nagy tragédiát csinálni belőle. Tök kényelmes itt heverészni, ha nem egy balett teremben lennék, akkor valószínűleg el tudnék aludni. Kimerítő egy nap volt, az egyszer hét szentség. A legjobb ötlet az lenne, ha haza mennék végre. Csak ezzel az a probléma, hogy kurvára lusta vagyok innen felállni. Remélem, hogy senki nem akar jönni gyakorolni, mert nincs kedvem senki társaságához jelen pillanatban. Csak relaxálni szeretnék egyet. Unottan felállok a CD lejátszóhoz lépek, majd elindítom azt. Pont a Cinderella zenéje szólal meg, amelyik az egyik nagy kedvencem. Csodás. Vissza fekszem arra a helyre, ahol az előbb is pihentem és a lábamat neki nyomom a tükörnek, közben pedig a kezemmel úgy teszek, mintha balettoznék. Mennyire imádok ilyen csendben lenni. Kár, hogy ritkán teszem. Azt nem tudom, hogy miért, csak valahogy eddig sosem jött össze. Inkább az a társaság kedvelő személy vagyok, és nem az a magányos kis angyal, aki imád egyedül ülni, bezárkózva a szobájában. Csak néha azért szükségem van egy kis nyugira is, távol a nagyvilágtól. Újra elismételtem... tisztában vagyok abban, hogy egy olyan helyen vagyok, ahol bármikor bárki felbukkanhat, de ez jelen pillanatban nem érdekel. Egyenlőre egyedül vagyok és kész. Sőt, reményeim szerint még egy jó ideig egyedül is leszek. Ha meg mégsem jön össze a dolog, akkor fogom magam és haza megyek. A szobámban majd nem zaklat senki. És akkor lelkileg felkészíthetem magam a ma esti bulira. Tényleg, basszus. Mit fogok majd felvenni? Tudom, tudom. Vicces, hogy egy ilyen problémán akadok fent mindig, de hát most mit tehetnék? Ha csinálni akarok valamit, akkor rendesen csináljam meg, nem? Tehát, ha valóban szórakozni készülök, akkor most nem veszítek azzal semmit, ha idejében kigondolom, hogy mit is veszek magamra.