Történetem...

Lehajolok, és a fényes lakkcipő fűzőjét betűröm a neki szánt lyukba, kötök rá egy apró, szoros masnit, és végül elrejtem a korc mögé. Talán ezúttal nem csúszik ki, bár... eddig még sose volt szerencsém. Felegyenesedve rögtön felveszem a táncos testtartást, kihúzott hát, megfeszített vállak, felszegett fej, elszánt tekintet. Még a csokornyakkendőmet is így kötöm meg. Félelmetes, hogy nevelik bele az emberbe minden mással együtt. Ez más túlmutatok minden tánciskolán, tanáron, szülőn, az egész társadalom hibája. Vajon ezért hagytam ki a múlt hónapban a választásokat? Inkább elmentem a melegfelvonulásra ordítani egyet. Jobb lett egy ideig. Kár, hogy heveny emberutálatomon ez sem segített. Mindegy, legalább az Arts Schoolban önmaga lehet mindenki. Bár jobban szeretnék jelenleg pólóban és farmerban ücsörögni a McDonald’sban, de sajnos a vizsgák kikerülhetetlenek.

Slowfox
Magabiztosan fogom meg a partnerem kezét, és felvesszük az alapállást. Megindul a lassú, andalító muzsika, és a négynegyedes ütemre szabályszerűen megformált, tökéletesen művészi lépéseket mutatunk be. Semmi érzelem. Csak valami borzasztóan angolos, emelkedett dallam, és elkerült tekintetek. Kérlek, hozzatok inkább egy felmosót partnernek! Abból is több szenvedélyt tudnék kicsikarni. Lehet, az a baj, hogy a párom egy lány. És a lányok bennem semmit sem mozdítanak meg. Mindig így volt. Tényleg, te mikor is jöttél rá, hogy hetero vagy? Á, már érted...

Az öltözőben a fejemet csóválom. Ez még semmi abból, amit tudnék mutatni, ha képes lennék elengedni magam. De nem tudok ellazulni és élvezni a táncot, ha egy síléc a partnerem. Merev és... És merev.

Bécsi keringő
Ha lehet valami ennél is unalmasabb, szóljatok. Egy csaj báliruhában, egy srác öltönyben, és körbe-körbe forognak meg hullámoznak, mint valami lelassított focimeccsen. Közben természetesen idétlen művigyor mögül sziszegnek egymásnak, és igyekeznek úgy alakítani a táncot, hogy a lehető legtökéletesebb párt lássák a színpadon lejteni. A bálkirályt és bálkirálynőt. Bár azt nem tudnám eldönteni, hogy jelen pillanatban melyikünk melyik... Az én ruganyos, lágy mozgásom, és az ő kemény szögletes lépései mellett, akár fel is cserélhetnénk a szerepeket. Bálkirálynőként legalább enyém lenne a srác. Gondolom...

Gyors átalakulás következik. Művészi egy versenyszám, ezt kellene pontozniuk. Az elefántcsontszínű bőrömet, a szőke, összekócolt hajamat, a félig nyitott, fekete inget, a szorosan a testemhez simuló nadrágot... Mintha még életemben nem jártam volna Afrikában, pedig ott éltem tizenkét éves koromig, és akkor másféléket táncoltam.

Szamba
A partnerem kificamította a bokáját. A függöny mögött szinte már sirattam a következő iskolai évemet, ahová nem sikerült bejutnom így, de ekkor velem szemben megpillantottam. Valahogy hirtelen jött az egész ötlet, és szaggatott mozgással, ringó csípővel közelítettünk egymás felé. Ő a lány volt, én a fiú, ám valójában mindketten férfiak. A fény ránk omlott, a zene pedig körülöttünk lüktetett, ahogy mozogtunk. Régi, afrikai tánc, sokkal kedvesebb az én szívemnek is, ahogy az újdonsült táncpartnerem is egyre jobban érdekel.

Paso Doble
A gyors, szenvedélyes versenytánc rögtön az előző után kezdődik. Izgatottan, zihálva kerülgetjük egymást. Én a matador vagyok, ő pedig a bika. Hirtelen mozdulatok, gyors forgások, szapora szívverés. Istenem, bárcsak meztelenek volnánk!

Izzadtan ébredek föl a saját ágyamban, és szenvedélytől fűtve kezdek el készülődni a vizsgára. Sajnos, az álmomból nem sikerült megtudnom, vajon megszelídítettem-e a bikát.