Történetem...

Hétfő reggel van. Az egész ház a feje tején áll, mivel mindannyian késésben vagyunk. Anyu meg apu a munkából, mi meg a bátyámmal a  suliból. Bár mondjuk én annak jobban örülnék, ha nem kellene ma bemennem, mert a hétvégén nem készítettem el az egyik szakdolgozatomat, és ma jegyet kapunk rá. Tehát, én igyekszem szándékosan is elkésni, mivel pont az első órám lesz, és így csak egy óráról fogok hiányozni.
A fürdőben, a tükör előtt állok, és a hajamat fésülöm, közben azon gondolkodom, hogy copfba kössem, vagy hagyjam szabadon lógni a vállamon. 10 perc fésülés után úgy döntök, hogy szabadon hagyom, úgy jobban szeretem. A fürdőszoba után vissza mentem a hálószobámba, és megálltam a ruhásszekrényem előtt. Kihalásztam az egyik farmeromat, és egy pólót, gyorsan belebújtam, majd lementem az előszobába, belebújtam a torna csukámba, a vállamra kaptam a táskát és elindultam a suli felé. Szép lassan mentem, a tőlünk nem annyira mesze lévő kis parkhoz, úgy döntöttem, hogy ott leülök az egyik padra, és befejezem azt a rajzot amit tegnap este kezdtem el. A parkban szerencsére senki nem volt, így nyugodtan tudtam rajzolni. A másik hobbim, amit a suliban is tanulok, az a fényképezés. Mindkettőt kiskoromban szerettem meg, és azóta is a kedvenceim közé tartoznak. Persze ezek mellé tartozik még a bulizás, és az igazi megtalálása. Mindenki azt mondja, hogy 16 évesen még nem találom meg, de ha most nem keresem, később nehezebben kapom meg, mert sose lehet tudni, kivel sodor újra össze az élet.
A telefonom kijelzőjére pillantottam, nyolc harminchét volt, így jobbnak láttam ha elindulok, mivel nem szerettem volna a második óráról is késni, vagy abszolút nem bemenni rá. Össze szedve a cuccaimat, átvágva a parkon, a suli felé tartottam. Semmi nem járt a fejemben, csak élveztem a fülhallgatómból kiáradó hangos zenét, mert vagy maximumon hallgatom a zenét, vagy sehogy. Aranyközépút nincs. A suliba beérve az osztálytársaim aggódva kérdezték, hogy miért nem mentem be első órára, elmagyaráztam, hogy miért is nem voltam bent, ők meg nyugodtan azt felelték, hogy elmaradt. Kissé dühöngve ültem be a padomba, hogy ilyenkor kell nekem is hiányoznom, de legbelül azért hálás is voltam, mivel így be tudtam fejezni a rajzomat, amit itt az osztályban nem tudtam volna. A nap további része elég unalmasan telt, szerettem volna már haza menni, és fényképeket készíteni. Pont ma jön át a legjobb barátnőm, hogy modellt álljon nekem, így össze kötjük a kellemest a hasznossal, mivel ő modell szeretne lenni.