Történetem...

"Hello, Cillian Leonard Pouliot vagyok, 20 éves, balett szakos egyetemista, és szörnyű francia akcentussal beszélem az angolt. És nem, ez itt nem a Jackass."

Tudod, egyesek azt mondják, hogy azok mosolyognak a legtöbbet, akik boldogtalanok. Hogy azok mosolyognak a legszebben, akik a legjobban szenvednek. Cillianra ez pont igaz; egész életében a szülei elismerésére dolgozott, de ők mégis megvetik őt, amiért más, amiért megtörte a családi hagyományt. Sosem vonzotta őt a zenészélet, mindig is csak táncolni akart, és az összes stílust végigpróbálta, mire rájött, hogy az ő életének szerelme a balett. Sokan kinevetik emiatt, mondván, hogy ez nem éppen egy férfias tánc, és ebben igazuk is van; de mit is várna az ember egy nyíltan homoszexuális sráctól?
Na, igen, ez a második dolog, amiért a szülei gyűlölik őt - tizenhat éves volt, mikor véglegesen biztos lett abban, hogy a nők semmilyen formában nem vonzzák őt, de még így is egy évet várt, hogy ezt közölje a szüleivel. Csupán arra nem számított, hogy azok, akiknek a támogatására a legnagyobb szüksége lett volna, pont azok fogják a legnagyobbat rúgni belé. Az apja aznap közölte vele, hogy nem akar egy "tetves buzit és hímkurvát" a házában, és a fiúban akkor született meg a döntés, hogy el kell onnan tűnnie. Ezért választotta az Arts School Egyetemet, csak hogy eltűnhessen otthonról és az egyetlen olyan személyhez menekülhessen, aki elfogadta őt olyannak, amilyen.

"Nem, nem azért rózsaszín a hajam, mert Hello Kitty akartam lenni farsangkor. Igazából nem is tudom, miért rózsaszín; lehet, elbasztam valamit festés közben, és vörös helyett ez lett, aztán megmaradt. A többséget már csak ez jobb kedvre deríti, de sokan vannak azok is, akik csak egy-egy megvető pillantással jutalmaznak, meg valami beszólással, mint például: 'nézd a buziját'. Már nem szólok vissza az ilyenekre... De az emberek nem is tudják, mennyire a lelkembe tudnak ezzel gázolni."

Állandóan mosolyog, mindenhez pozitívan áll hozzá, afféle tündér keresztanya, aki igyekszik mosolyt csalni mindenki arcára; de közel sem olyan ártatlan, mint amilyennek kinéz. Nem ismeretlenek számára a különböző káros szenvedélyek, a tudatmódosító szerek, az alkohol és a cigaretta hívogató szava, ez legutóbbitól erősen függ is, bár ezt tagadja. Igyekszik mindenkit boldoggá tenni, remélve, hogy valamikor majd mások is megteszik ezt érte és elfeledtetik vele mindazt a fájdalmat, amit tapasztalt. A szüleivel töltött évek fájdalmas pillanatai álmaiban kísértik őt, örökös fáradtságot eredményezve nála, étvágytalanságot és krónikus önutálatot; gyűlöli a saját tükörképét, önmagát... Talán ennek következményeképp folytat autodestruktív életmódot, ami magába foglalja az öncsonkítást is. Ugyanakkor fél attól, hogy mások majd pont a hegei alapján fogják őt megítélni, éppen ezért gondosan rejtegeti őket és úgy tesz, mintha mi sem történt volna; inkább nézzék a mosolyát, mint a szemeit, amikben ott a könyörgés, hogy valaki megmentse saját magától.

"Hogy kicsoda Cillian Pouliot? Kérdezd meg a szomszéd srácot, a tánctanárt, a folyosón veled szembejövő diákot. Valószínűleg őrültnek fognak nézni, mert számukra Cillian Pouliot nem létezik, vagy ha mégis, csak a fejükkel böknek felé, hogy ő az. Elkerülik. Ha nem is utálják, de nem barátkoznak vele."

Cillian Pouliot néhány saját készítésű tetoválás tulajdonosa, fakó rózsaszín hajjal és orrpiercinggel, mert ő annyira "punk rock". A gardróbja nagyrészt együtteses pólókat, pár számmal nagyobb pulóvereket és csőszárú farmerokat rejt, amikhez esze ágában sincs övet hordani, mondván, hogy az kényelmetlen. A felkarján (és nem csak) állandóan zúzódások és hegek lelhetők fel, ezért is visel legtöbbször pulóvert, bármilyen meleg is lenne. Állandóan hullafáradt, két lábon járó szerencsétlenség, anorektikus kinézettel, mert nem eszik és nem alszik; álmaiban mindig a múltja kísérti, ezért mindig néma sikollyal ajkain ébred, zihálva, és utána már nem tud visszaaludni. Ideje nagy részét egyedül tölti, a skiccfüzetével és a telefonjának mp3-lejátszójával, megbújva a saját kis világában, ahova beengedne bárkit, de ahova senki nem akar bejutni.