Jade & Benji --> Vetkőzik a... nem is vetkőzik senki xDD

 Every saint has a past just like every

sinner has a future

Banyek... oké, tudom ám, hogy nem nagy cucc, de hát... nem mindennap állnak oda elém, hogy te figyi már, had lőjek el rólad pár fotót. Esküszöm, ha eddig nem is, most már tutira celebnek érzem magam... és...
- Nyúúú, nézd - ráncigálom meg Scott karját, és vadul telegetek a rózsaszín lufik felé, azzal a jelzéssel... AKAROK EGYET. Tényleg nem vagyok nagyra vágyó, beérem egy darabbal is, amit aztán addig szeretgetek, amíg ki nem lyukad.
- Nem - dől össze egy világ bennem, mert egyrészt nem értem, ohgy az állítólagos legjobb barátom, hogy nem tud beájulni ilyen eszméletlen cukiságtól, másrészt, hogy van szíve engem is leállítani. Még a szám is megremeg, ahogy bánatos kölyökkutya szemekkel nézek rá. Már annyira csillognak, hogy félő, könnyek is jönnek belőle lassan.
- Megőrjítesz - sóhajt fel, aztán a vadul vigyorgó engem, odarángat az árushoz. Ez mindig beválik, pedig apuci pici lánya se vagyok. Szóval a felállás. Egyik kezemben a bögre kávé, a másikban már a rózsaszín lufi... Eric. Most mivan, más a mobilját, kocsiját, mit tudom én, mijét nevezi el, én a lufimat. Persze, mert ez így tök frankó egy huszonegy éves lánynak, de ez valamiért sose érdekelt.
Nem akartam, és nem is akarok beállni a sorba, hogy aztán én legyek a következő Rachel, vagy Lindsey... nem szeretem a tucat dolgokat, vagyis de... ha azok olyanok, hogy meg kéne zabálni, annyira cukik, de amúgy nem. Sose követem a divatot, mert a mostani egyáltalán nem tetszik, mi az, hogy színnel színt... én színes egyéniség vagyok kérem szépen, aztán rám már nem is gondolnak, felháborító.
- Gyahh... akkor most mész Eugenához? - szontyolodok el, mert sokkal jobb lenne, ha Scott is ott lenne, mikor az első sztárfotók készülnek rólam.
- Enrique... Enrique a neve - motyogja, de látom ám, hogy szemeivel már akaszt is felfele. Amúgy nem tudná megtenni, legalább annyira szeret engem, mint én őt. Ezért rendezem le az egészet egy bocsánatkérő vállvonással.

Valamilyen park. Aaaaaj, hogy is hívják? Mindegy a lényeg, hogy tudom, hol van. Azért bebaszcsizna, ha nem tudnám, mikor itt vegetálok lassan huszonkét éve. Na, szóval, oda kell mennem, hogy aztán összefuthassak Benjivel.
Fura lesz, tekintve, hogy eddig még nem sokat beszéltünk, de amíg van kávé, addig gond nem lehet, meg hát a lufim... Az emberek úgy néznek rám, hogy abból lerí, nekik is kell, de nézhetik, mikor adom nekik Ericet.
- Sziaaaaaa - visítok a srácra már két méterből, és egy ezer wattos vigyort szegezek rá, majd megiszom a maradék koffeinadagot, hogy aztán megmutassam, mennyire környezettudatos vagyok, és a megfelelő gyűjtőbe dobhassam.
- Késtem? Mert akkor bocsi, kicsit benéztem az időt - vallom be szégyellősen, mert a pontosság... na, az nem az én erősségem, a profok erről aztán tudnak mit mesélni.

tag: Benji <3 | words:449 | notes: Eric <3 |
the1stgrape @ Blurred Colors?

**Benjamin Reece** Age : 29 Tartózkodási hely : London

Jade & Ben

Nem nagy dolog tudom, mégis, napokig tervezgettem, és tébláboltam szerencsétlenül, míg vettem a bátorságot ahhoz, hogy megkérjek valakit, álljon modellt nekem. Mindezt persze úgy, hogy még véletlenül se higgye azt, kukkolni szeretném. Szerencsére a lány, kit kinéztem magamnak, nem vette szívére a dolgot, annak ellenére se, hogy nem igazán beszéltünk még egymással.
Így hát egy egész nappal később, lelkesen, és borzalmasan izgulva készítem össze cuccaimat és indulok meg a találkozó helyére. Aztán, két sarokkal később, vissza is fordulok dolgaimért, miket a nagy sietségben sikerült ott hagynom a szekrényen.
Második próbálkozásra aztán, már mindennel a kezemben, indulok a park felé. Jó fél órával korábban érkezek, így van időm arra, hogy alaposan megszemléljem a helyet. Nem arról van szó, hogy nem ismerem úgy, mint a saját tenyeremet, hisz gyakran járok ide, fotózni is. Az emberekkel, és az ő megörökítésükkel viszont nem vagyok túl nagy barátságban. Ugyan, lévén a természetfotózás az, mivel a későbbiekben kezdeni szeretnék valamit, ez nem tragédia, de az iskolában, különösen a vizsgákhoz, nem árt, ha az előbbihez is hozzá tudok szagolni.
Épp a szökőkutat bámulom hatalmas szemekkel, és már látom is magam előtt a tökéletes képet, mikor ismerős hang harsan fel mögöttem. Meglepetésemben összerezzenek, de már fordulok is az érkező felé, mosolyogva, vidáman. Örülök, hogy tényleg eljött, kicsit azért féltem, hogy idő közben meggondolja magát, vagy ilyesmi.
- Szia. – köszönök neki, picit felemelve hangom, hogy biztos hallja, mellé pedig integetés is társul, na meg a korábbi mosoly is a helyén marad.
- Nem, dehogy, pont időben jöttél. Én voltam itt jóval idő előtt. – nyugtatom meg. Elfoglaltam magam, és nem nagyon nézegettem az órát, de szerintem még mindig van pár perc a találkozóig.
- Örülök, hogy itt vagy. – vallom be, kicsit zavartan, de töretlenül mosolyogva, sőt, már-már vigyorogva. Végül is remek hangulatom van, annak meg, meg kell adni a módját, igaz-e?
- Először is, köszi, hogy elvállaltad, fogalmam sincs, mit kezdenék nélküled. Ha végeztünk meghívlak majd valamire. – ígérem. Arra nincs pénzem, hogy fizetést, vagy hasonlót ajánljak fel neki, ennyibe viszont nem halok bele, sőt, még örülnék is, ha elfogadná. Jobban érezném magam tőle.
- Van valamilyen kép, amit szeretnél? Neked is adok mindenből másolatot, azért kérdezem. - nyilván a jól sikerültekre gondolok, de reményeim szerint vállalhatatlan fotókból csak elhanyagolható mennyiségű készül.

 Every saint has a past just like every

sinner has a future

Aaaj, de annyira izgulok, mert mi van, ha elszúrok valamit? Még sose voltam modell, és nem is tervezem, hogy arra a szakmára vetemedek, nem vagyok én olyan szép, se olyan karcsú, és még a bőrömet is photostoppolni kéne, már pedig azt nem hagynám.
Mindenesetre azért tök jó, hogy most valami olyat csinálok, ami távol áll tőlem, hisz jobb szeretek a kamerának a másik felén lenni, mert fotózni azt bizony imádok.
Hála égnek Benji már vár rám, ami azt jelenti, nem csak hülyéskedett velem, mert azt már nem éltem volna túl, hisz annyira belelkesültem.
- Jujj, annyira izgulok, még sose akart lefényképezni senki - osztom meg vele, kicsit hadarva, de tényleg csak azért, mert fel vagyok pörögve, és nem biztos, hogy ennek csupán a kávé az oka.
- Képzeld, utálok késni, de valamiért mindig sikerül - vonok vállat, és ártatlan tekintettel mosolygok rá, mintha tényleg nem tehetnék róla, pedig, ha rá is néznék arra az órára, és nem csak felvenném...
- Óóó epres shakere? Azt úgy imádom, sőt, nem is kell ashake, elég, ha csak eper van, de a shake talán most mégis jobb lenne, mert nagyon meleg van, nem? Nem fogunk mi itt gutát kapni? - kerekedik el a szemem, mert azon kívül, hogy marha gyorsan le tudok égni, ha gutát kapnék, azt tuti nem magyaráznám ki Olivernél, pedig csak úgy engedett el, hogy előtte vagy százszor megfogadtatta velem, hogy vigyázok magamra, és én igyekszem is.
- Hát nem tudom, szerinted? De a lufit is bele kell vennünk a buliba. Most kaptam Scottól, tudod, ő a világ legeslegjobb barátja - kezdek el áradozni, de érzem, felesleges, mert vagy nem tudja, ki az a Scott, vagy ha mégis, az ugrik be neki, hogy meleg, pedig Scott egy kincs, kár hogy ennyire szűk látókörűek az emberek, és elítélik azért, amiről tulajdonképp nem is tehet.
- És az a bácsi? Vagy annak már túl turista feelingje lenne? - kérdezek rá, közben vadul mutogatok a szobor felé, mert azokkal mindig imádok fotózkodni.

tag: Benji <3 | words:449 | notes: Eric <3 |
the1stgrape @ Blurred Colors?

**Benjamin Reece** Age : 29 Tartózkodási hely : London

Jade & Ben

Már-már kétségbe vagyok esve, de amennyire aggódok, és izgulok, annyira izgatott is vagyok. Imádok fotózni, és bátran állíthatom, nagyon jó is vagyok benne, de, sajnos, vagy nem sajnos, az emberek megörökítéséhez nem igazán értek. Nem véletlen, hogy ez az, mit a lehető legtöbbet szeretnék gyakorolni.
Hatalmas szerencsének érzem, hogy Jade, különösebb gond, és idegeskedés nélkül elvállalta. Mármint nem nézett perverznek, se bolondnak, sőt, bár lehet csak beképzeltem, de mintha örült is volna neki egy kicsit. Most pedig már csak az kéne, hogy ígéretéhez híven, el is jöjjön.
Aggódok, persze, hogy aggódok amiatt, hogy az utolsó pillanatban meggondolja magát, vagy, hogy egyáltalán nem is mondta komolyan, így megkönnyebbülten, boldogan sóhajtok, mikor felbukkan a látóhatáron, méghozzá szinte tökéletesen pontosan.
- Ne tedd, ha izgulsz, csak én is elkezdek, még inkább. – rázom meg fejem, és hajamba túrok. Nem tagadom, hogy én se vagyok teljesen nyugodt, de, ebben egészen biztos vagyok, el fog múlni, amint kicsit belelendülök a dologba. A fényképezés ugyanis, akkor is, ha olyasmit örökítek meg, mit nem szokásom, teljesen ellazít.
- Lehet azért, mert annyira próbálsz nem elkésni. – rántom meg vállam. Na jó, lehet ennek így nincs sok értelme, és az is megeshet, nem érti, miről van szó, de én értem. Ezért hát nem is tervezem jobban megmagyarázni, ha csak nem muszáj.
- Azt hittem ennél kicsit többet kérsz majd, de persze, kapsz shake-et. – vigyorodok el. Komolyan úgy gondoltam, jobban kihasználja a lehetőséget, mindenesetre az egész biztos, hogy ebédelni is meghívom majd. Amúgy se lenne szerencsés egész végig itt sülni a napon.
- Nem, úgy tervezem, hogy max egy órát leszünk kint egyhuzamban, utána beülünk valami hűvösebb helyre. Van itt cukrászda, meg valami kajálda is. – bökök a két üzlet felé. Ezeken kívül sok minden más is van a környéken, szóval tőlem aztán dönthetünk egyéb helyek mellett is, ha neki épp ahhoz lesz kedve. Ezen kettő csupán egy ötlet.
- Egyelőre én se, de mindjárt megfejtjük. A lufi is benne lehet. – nevetek fel, arra pedig, hogy az említett srác a világ legjobb barátja, csak mosolyogva bólogatok. Azt hiszem, tudom, kiről van szó, de nem ismerem az illetőt, így nem is igen tudok mit fűzni hozzá. A nemi beállítottsága meg a legkevésbé se érdekel, mindenki azt csinál, amit akar, emiatt senkit nem fogok lenézni, vagy akármi. Na meg az amúgy is elég kétszínű lenne, lévén én se vagyok teljesen hetero.
- Tökéletes lesz, úgyis bele kell még melegednem. – mosolygok rá, és intek is kezemmel a szobor felé, hogy nyugodtan odamehet hozzá, ha gondolja.
- Először a kamerába nézz, kérlek, utána pedig próbálj úgy tenni, mintha nem tudnád, hogy fotóznak. – tudom, hogy nem egyszerű, de remélem azért menni fog neki. Ha teljesíti kérésem, lövök néhány képet, majd jelzem, hogy egyelőre elég lesz ennyi.
- Oké, most egyszerűen csak sétálj el előttem, szintén úgy, mintha itt se lennék. - kérem ismét, de ezúttal nem kezdek el fotózni egyből, megvárom, míg járása természetesebbé válik, s csak ekkor készítek róla pár képet.
- Igazán fotogén vagy, meg a lufid is. - dicsérem meg, és komolyan is gondolom, nem csak úgy mondom. Valóban úgy érzem, vele jól fog menni a gyakorlás, és értelme is lesz annak, hogy itt töltünk néhány órát.

**Ajánlott tartalom**

» Jade Noxwell
» Jade & Ollie - Library... our place

Jade & Benji --> Vetkőzik a... nem is vetkőzik senki xDD

Jade & Benji --> Vetkőzik a... nem is vetkőzik senki xDD

Similar topics

Similar topics