És aztán nem jöttél, átgyúrtuk élettél idő komámmal ez üldögélést...
Ollie-ból ma is megkaptam az adagomat, úgy felcsattantott a falra a nyakamnál fogva, hogy azt hittem, eltöri a nyelőcsövem, és megöl, de ehelyett csak felszakadt a fejbőröm és folyt a vér. Ez még a jobbik eset. Mikor elenged hörögve kapkodok levegő után és megyek is kimosni a hajamból a vért, majd le az ajtóról is. Mocskosul fáj, ezért egy sapival tekarom a sebet, ha még szeretne vérezni. Fogok egy pohár kávét és nekirohanok a napnak. Nincs semmi érdekes, van tánc, ének, meg minden, csak azon a részén maradok bent tovább, mert Ollie-nak köszönhetően rendesen berekedtem, és a tanárnak ez nagyon nem tetszik, így próbálunk. Újra meg újra, míg szinte teljesen el nem megy a hangom és csak valami teljesen meghatározhatatlan hang szökik ki ajkaimon, mikor megpróbálok énekelni. Akkor magamra hagy. Előszedek egy sálat a táskámból és puhán nyakam köré tekerem, mert rettenetesen fáj. A kávém rég kifogyott, de van helyette teám, így azzal huppanok le a színpad szélére. Jó forró, ráfonom ujjaimat. Talán beteg vagyok, régóta nem érzem magam olyan jól. Homlokomhoz emelem a kezem, persze nem érzek nagyon semmit, de fájnak a végtagjaim, és fázok. Valószínűleg hőemelkedésem van. Csodálatos. Egyébként sem mutatok fényesen, szemeim alatt sötét karikák, bőröm falfehér és kicsit reszketek. Nagyon fáradt vagyok. Még nem kaptam meg a dokitól az altató gyógyszert, így olyan, mintha ki lennének feszítve a szemim, képtelen vagyok elaludni, ki tudja mióta nem aludtam már, de szufla nem igazán van már bennem. Kiiszom a teát, miután hosszú keresgélés után sem találok fájdalomcsillapítót a táskámban. Kicserepesedett számat rágcsálva dőlök el a színpadon, fél karom lelóg, lehunyom égő szemeim a forró reflektorok alatt, a sapim félrecsúszik. A székeket nézem, ujjaimat néha megmoccantom, hogy lássam, megvannak-e, de hirtelen magába ránt a sötétség, és elalszom. Nagyon tipikus. Pont ott, ahol nem kéne. A színpadon, de végül is a színésznek dicsőség, ha itt halhat meg. Én nem akarok egyelőre meghalni, csak rendesen kialudni magam, ha azt lehet. Naná, nem ez a megfelelő hely rá, de legalább végre alszom... reméle, nem esek le a színpadról addig.
Tárgy: Re: Ana & Paddy Kedd Júl. 15, 2014 11:52 am
Paddy & Ana
Eljött ez a nap is. Mióta ideköltöztem Londoba, azon vagyok, hogy felkeressem anyámékat, és láthassam az öcsémet. Hogy elmondhassam neki, hogy igen is van egy nővére neki, csak anyámék nem mondták el neki, hogy létezem. Igaz milyen mocskos dolog ez? Hát marhára az. Engem 13 éves koromban, mikor Paddy 3 éves volt, kitagadtak otthonról, mert kipróbáltam a drogot. Nagynénémékhez kerültem. Ott éltem 18 éves koromig. Azután vándoroltam a városokba, és végül 4 évvel ezelőtt kötöttem itt ki. Egy évvel ezelőtt, amikor ideköltözött Paddy Londonba, hogy az Art School egyetemre járjon, az egyik ott dolgozó, ismerősöm szólt nekem erről. 1 évet vártam. Hogy miért? Mert féltem! Baromira! Attól, ha megmondom neki, hogy a nővére vagyok, mit reagál rá? Nem akarna velem találkozni, szólna anyáméknak, és ők megkeresnének, hogy hagyjam őt békén. Ezektől félek. Ezért vártam 1 évet. A héten minden nap azt csináltam, hogy kiderítsem, milyen órái vannak, és mikor lesz szabad esetleg, hogy egyedül lehessek vele. Most már felkészültem, és készen állok elmenni hozzá és elmondani neki az igazat. Délután, ebéd után, olyan 1 óra körül, elkezdtem készülődni. Felöltöztem, hajamat összefogtam, egy lófarokba, telefon, pénz, a zsebbe, aztán indulás az egyetemhez. Odaérve, akadálymentesen beengedtek a kapun. Most már csak az a kérdés, hogy merre is van a színház terem? Egy jó 20 perc mászkálás után, végül egy diáktól kérdeztem meg, mert elvesztem teljesen. Kopogtam a terem ajtaján, de semmi válasz nem érkezett, ezért benyitok a terembe. Lassan lépkedtem a színpadhoz a sorok között, mert valaki feküdt a színpadon. Közelebb érve, láttam, meg, hogy ez Paddy szerintem. Az arca olyan, mint kiskorába volt, de teljesen másabb lett. Felnőtt lett, szakálla van, és már nem olyan, mint kicsiként mikor utoljára láttam. Könnyek gyűltek a szemembe. Istenem, de nagy lett, és felnőtt. Hülye anyámék miatt nem láthattam, ahogyan napról napra nő, nem védhettem meg, és nem lehettem vele. A szipogásomra, elkezdett mocorogni, aztán kinyitotta a szemeit, és lassan felült. Arrébb álltam és úgy szóltam hozzá. - Ne haragudj, ha felébresztettelek. – mondtam még kissé szipogva. Megtöröltem szemeimet, és reméltem nem látta, meg, hogy sírtam, mert akkor csak kérdezősködne.