Anyám születésnapja minden évben egy olyan nap, amikor a rokonságból a legszívesebben mindenki futva menekült volna egy másik kontinensre, hogy ne kelljen részt vennie a szokásos családi vacsorán. Mit ne mondjak, ha tehettem volna, a legszívesebben én is mentettem volna a bőröm minden alkalommal.  De sajnos én közvetlen rokon voltam az egyetlen lány a lévén, így számomra nem volt menekvés. Itt ragadtam a kényszer ölelések és puszilkodások világában, amit minden egyes rokonommal el kellett játszanom, akit csak megpillantottam. Sosem voltam a családi összejövetelek híve, nem bírtam mikor a régen látott unokatestvérek, nagynénik, nagybácsik és nagymamik és nagypapik ugyan azt az egy rohadt kérdést tették fel sorban egymást követően; hogy vagy?
Na, hát a hatodik ilyen kérdés után általában már a falat kapartam volna és küldtem volna el mindenkit a melegebb éghajlatra, amit sajnálatosan, megint csak nem tehettem meg. Most pedig hogy elszakadjak egy kicsit annak gondolatától, hogy pár óra múlva a házunk tele lesz vendégekkel inkább eljöttem otthonról és a városban mászkáltam egy keveset. Szándékomban állt még virágot is venni anyának, ha már szülinapja van… Nem mintha nem kapna most annyit belőle, mint a franc. De én tudtam, hogy mi a kedvenc virága. Legalább is, felismertem a sok közül, a nevéről fogalmam sem volt. Tényleg, még csak egy hangyányit sem rémlett annak a gaznak a neve. Be kell vallanom, nem igazán voltam otthon virág téren. Nekem elég volt, hogy nagy csokor legyen és színes és nem kellett más. Szóval most egy cseppet meg voltam lőve virágok terén és nagy volt a valószínűsége, hogy a boltban elég rendesen leégetem magamat, de sebaj. Ez anya nagy napja, járt neki a virág.
Könnyedén nyitottam be a bolt ajtaján, érkezésemet pedig egy csengettyűszó jelezte. Kíváncsian kukkantottam gyorsan körbe a boltban, végigfuttatva tekintetemet a virágokon. Gyönyörűek voltak és ez a friss virágillat… egyszerűen mesés volt. Ebben a boltban még nem jártam, de az első, amit itt rögtön kiszúrtam, hogy hiányoztak a rózsák. Más boltban valahogy mindig előtérben voltak és vitték is őket, mint a cukrot, itt viszont egy darab vörös, fehér vagy sárga rózsát nem láttam.
Beljebb léptem a bejáratból és a pulthoz a sétáltam, ahogy most épp nem ált senki. Gyanítom a pult mögötti ajtó vezetett az eladó tartózkodási helyéhez, de oda nem mehettem be.
- Hahó?! – próbálkoztam meg felhívni magamra a figyelmet, miközben jó magam a virágokat figyeltem és azon gondolkoztam mi lehetett a neve anyám kedvencének.